Horrorka kb. 2009 eleji-közepi születésű, éves, ivartalanított fajtatiszta, vagy fajtatiszta közeli külsejű bischon fiú. Marmagassága 28 cm, súlya 6 kg.Horrorka neve nem véletlen: egy horror volt a viselkedése, a fizikai állapota és a szőrzete, mikor hozzánk került. Horror volt a szemében az ember láttán is, egy olyan fokú rettegés, ami már az elmebajjal volt határos: látszott rajta, ott van a vonalon, ahonnan már nincs visszatérés.Az út, amit megtett, hihetetlen, és úgy gondolom annak köszönhető: a kutyákban nem vesztette el a hitét, és rajtuk keresztül sikerült az embernek is a bizalmát ismét megnyernie. Velük ugyanis az első perctől félve ugyan, de kontaktust akart kialakítani. Az emberrel viszont annyira nem, hogy leszedálva lehetett csak megfogni, az iszonyat páncélt több mint négy óra alatt tövig vágva, altatásban leszedni róla, hámot, pórázt is így lehetett csak állandó viselésre ráadni, hogy legalább azokkal meg lehessen valahogy fogni. Ételt nem fogadott el, szinte parittyával kellett a bokrok közötti búvóhelyére még ideiglenes befogadójánál is belőni, több mint másfél hétig. Aztán félve elkezdett közeledni… és a falak hihetetlenül hamar leomlottak. Először a befogadójával és annak ismerőseivel szemben – ehhez másfél hónap kellett, most, három hónap után pedig bárkivel szemben, aki hozzájuk belép.Hori egy bűbáj, tündér, nyitott, kedveskedő, játékos kutya lett. Nem felejtette el azonban, mi történt vele korábban: befogadójának naponta többször, hihetetlen gyendégséggel köszöni meg, hogy nála lehet. Arra a kedvességre, gyengédségre, ilyen finom érzelmekre és ezek annyira árnyalt kifejezésére, mint ő, emberek között is kevesen képesek.És mindeközben egy kelekótya-kedves játékos hiperaktív kamasz, aki néha csak a saját szórakoztatására őrült tempójú, bonyolult útvonalú szlalomokba kezd, majd büszkén kérdezi “Anyát”: láttad?A kutyákkal igen kulturáltan viselkedik: az öregeknek megadja a tiszteletet, békén hagyja őket, a hozzá hasonlóan kelekótya magoncokkal pedig jókat bonanzázik, de diplomatikusan kerüli a konfliktusokat, mindenben, legyen az játék, eves vagy ki lép be először, fekszik le egy adott helyre….Az egyetlen, ami még “horror” benne, az az evése: csak az tuti, ami már benne van, ezért elmebeteg módon ZABÁL, és rekord idő alatt tünteti el, meg sem nézve, mit eszik. Ez az éhezés öröksége. Ha végleges, szerető családba kerül, elmúlik.Hori nagyon okos, és gyorsan tanul. Logikai kapcsolatok felfedezésére képes: három-négy lépést is előre fel tud fűzni láncba a kis buksijában. Nagyon jó a probléma-megoldó készsége is. Esetenként még eszközt is használ: odatolja a széket a megfelelő helyre, hogy felmásszon rá, és kilásson a lakásból, stb.Horrorka-korából megmaradt örökség még a pórázképtelenség, ami viszont szépen szelidül. Először örjöngött, harapott volna, rettegése, ismét a tudat elvesztésének szintjéig ért, de lassú óvatos munkával elértük: a lakásban már nem fél a pórázon, a kertben sem, és megtett 100 m-t már a kerten kívül is, mégpedig idegenekkel! Ez hatalmas haladás! Várhatóan rövidesen sétáltatható lesz! Hogy mi történhetett vele korábban megkötve, az rejtély, de gusztustalan, aljas dolgok lehettek… talán így verték… nem tudni.Horika lelke viszont már csodaszép, stabil, és kiegyensúlyozott! Hihetetlenül tud szeretni! Ő az az igazi “kutya” kutya, akinél a Gazdi az első, második, harmadik, ezredik, és utána jön csak saját maga. Így vehemenciájának köszönhetően a gazdi hazaérkezéskor – erről le kell szoknia – könnyebb testi sértésekre számíthat: Hori ugrál fel, hihetetlen magasságban, mancsol (karmol) rajta, és sikoltozik örömében…Olyan családot szeretnénk a számára, ahol szeretet igényét (adok-kapok) bátran kiélheti, tehát családtagként fogadják, aktív, kiránduló, sokat mozgó, a kutyával az együttes mozgást élvező emberek. Tudják, és akarják Hori kiemelkedő intelligenciáját lekötni, ezen keresztül ugyanis nagyon sok örömben lehet részük!
Horikáról érdeklődni Takács Katinál lehet a 06-70-223-6476-os telefonszámon.